4. rész - Vörösen izzó éjszaka.

Sziasztok! Íme a 4. rész, remélem tetszik majd mindenkinek.
Nagyon szépen köszönöm a kettő feliratkozót és száz oldalmegjelenítést. El sem tudjátok képzelni mennyire jó érzés ez. :) Kérlek ezúttal is hagyjatok nyomot magatok után. Írjatok kommentet vagy használjátok a csevegőt
Jó olvasást hozzá :)
Viki 

*Reira szemszöge*

Este 8 óra van,átlagos este,a biokémia rejtelmeit fejtegetve görnyedek éppen a tankönyvem felett, és a fontosabb tudnivalókat jegyzetelem ki, a holnapi dolgozatra. Már majdnem kész vagyok, mikor egy éles, vonítás szerű hangot hallok.
Lassan kikászálódom az ágyamból és az erkélyem ajtajához lépek. Félre húzom a függönyt és a látvány lefagyaszt.

A Hold oly' vörösen izzott, akár a tűz lángja. Gyönyörű látvány.
Valami vonz.... Hát közelebb lépek,megkapaszkodom a korlátba és csak nézem a Holdat. Kínzó lassúsággal emelem fel a kezem, ha megérinthetném...
Nem értem, miért vonz ez annyira?! A szemem sarkából megláttam egy árnyat elsuhanni, odakaptam a tekintetem, az erdő szélénél suhan, többen vannak.
Feketék nagyok és az erdő belseje felé rohannak.
-Talán pár kóbor kutya!-gondoltam.
Hatalmas kísértés és vonzás ellenére visszasétáltam a szobámba és leültem, hogy befejezzem a félbehagyott házimat.
Egyetlen szó volt hátra, mikor a szoba másik végébe hajítottam a tollam.
-Hogy a..?!-másik kezemmel azonnal lefogtam a csuklóm. Izomrángás lett volna?
-Nézd meg mit tettél.-suttogta valaki a hátam mögül, természetesen egyből a hang irányába fordítottam a fejem, de senki nem volt ott.




-Megőrültem, biztosan képzelődöm.-elmélkedtem magamban.
-Ne játssz már vele Marcus!-szólt egy újabb hang.
Mi van ma velem?! Hangokat hallok, akik ráadásul engem akarnak hülyének nézni? Képtelenség...
Inkább fogtam magam és elballagtam az emeleti fürdőszobába,engedtem egy kád meleg vizet, nyakig belesüllyedtem és a telefonom babráltam.
-Hm... Ethan nem aktív.-néztem a készülék kijelzőjén. Ha jobban belegondolok nem is akartam vele beszélni olyan nagyon. Szívbaj nélkül otthagyta volna azt a szerencsétlen állatot, pedig megsérült. Utána kellett volna mennem akkor, amikor még lehetőségem volt rá. Az aulában követhettem volna, ha nem lennék ilyen nyuszi és nem rezeltem volna be egy nagy és fekete farkastól.
Lehet, hogy az ijesztő kinézet jámbor külsőt rejt.
A mobilom sem kötött le, így leraktam a kád peremére, ám mikor a kezeimet beraktam a vízbe, az vérvörössé változott. A semmiből, mintha egy vértócsába ücsörögnék.
-ÁHH!-sikítottam és kiugrottam a kádból, felkaptam a köntösöm és a szobába szaladtam.
Eltűnt az ágyam, ijedten néztem körbe,de sehol semmi. 

Egy két méteres ágy nem tűnik el csak úgy! Felemeltem a fejem, mondván, hogy ha nincs a padlón, akkor csak egy helyen lehet, és ott volt. Az ágyam fent csüggött a plafonomról,bambultam a furcsa jelenségre, mint borjú az új kapura.Lám a bámulás meghozta az eredményét, majdnem a fejemre zuhant épp,hogy el tudtam ugrani előle.
Hangosan puffantam a földre én is és az ágy is. Megpróbáltam felkelni, de a bevertem a csuklóm, így nem tudtam egyhamar felülni.
A parketta, amin éppen esetlenül ücsörögtem világosról sötét barnára vált,köd úszik a szoba teljes területébe és megjelenik az orrom előtt két hófehér láb. A láb maga nagy volt,és a lábujjakon lévő köröm is fekete és ápolatlan, a szaga,mint a 4 hetes szeméttelepi rothadó hal.
Tekintetem elindult felfele a hulla színű lábon, a térdek helyén két nagy fekete folt tátongott.
-Szent szar, ennek nincs térde! -meredtem nagy szemekkel a lyukakra.
De nem ez volt a legrosszabb.... Hosszú fehér, szellem szerű hálóinget viselt, kezén a körmök, akárcsak a lábén ápolatlanok voltak a ...lény arcát a sűrű fekete haj takarta, amiből vér csöpögött. Vérfagyasztó látványt nyújtott. Komoly erőfeszítésbe telt,hogy visszafojtsam az előtörni készülő,fülsüketítő sikolyom. Ennek érdekében a kezeim az "o"alakot formáló számra tapasztottam.

A csuklómba éles fájdalom hasított az előző eséstől, de nem törődtem vele, jobban foglalkoztatott,hogy mi vagy ki ez.
-Shhh!-retkes mutatóujját a szája elé helyezte.-Nem akarod, hogy megtudják, hogy itt vagyok, igaz?-miközben a szavakat intézte hozzám, közel hajolt, nagyon közel. A szó szoros értelmében az arcomba lihegett.
Óvatosan bólintottam és leeresztettem a kezeim. A lény felegyenesedett és elkántált valami furcsa szöveget, tök ismeretlen nyelven. A mondóka után a szobában lévőköd sűrűsödni kezdett,a padlót pedig láng borította. Én még mindig ott ültem, de a lángok nem égettek meg.
-Ki vagy te?-tettem fel félve a kérdést.

*Ethan szemszöge*

Hazafele kocogva a többiekkel nevettünk valami buta omega poénon, mikor mindenki egyszerre toppant meg.
-Érzitek ezt?-tette fel a kérdést Jace, egy másik béta. Jace nem volt olyan magas szinten, mint én, de kiskölyök korunk óta ismerjük egymást, mondhatni legjobb barátok vagyunk a falkán belül.
-Nem éreztem soha sem ilyet, még csak hasonlót sem. - válaszolta egy közönséges Jace kérdésére.
-A szar is megfagy bennem.- hangzott egy újabb hozzászólás.
Amíg a többiek ezen társalogtak én a bejövő,új,hatalmas és valóban félelmetes energiára koncentráltam.Megpróbáltam bemérni a pontos helyét.
-Srácok, kapjuk el!-morogtam és már is rohantam.-Tarts ki Reira! 

-Pine,mi van veled?-ért utol Jace.-Hol van a démon?
-Reiráék házában.-percről percre nagyobb tempót diktáltam, a félelem, és a bosszú elvakított.
Féltem, hogy Reinek baja esik, és vágytam a bosszúra, azóta várom ezt a percet, mióta....
A többiek kissé lemaradva lihegtek mögöttem, én pedig nagyot faroltam Reiráék hátsó kertjében, miután átugrottam a kerítést. Felnéztem a lány szobájának irányába, és megláttam.
Ott volt! Az ember méretű, hófehér, undorító férget, aki a mocskos kezeit éppen Reira nyakán tartotta.
-Fel kell jutnom oda!-kocogtam közelebb.
-Ethan.-érkezett meg Jace és a többiek. -Segítünk.- bökött oldalba a hatalmas buci fejével a falka társam.
-Kösz. Hogy jussunk fel oda?-néztem rájuk. Négyen voltunk egy démon ellen. Még, ha ennyire erős is, hiszek benne, hogy le tudjuk győzni.
-Hé, Pine!-szólt a két kispályás omega, a csapat friss tagjai.-Állj ide és ugorj.
A két srác felállt egy-egy farönkre és az oldalukat összenyomva púposították a hátukat, így adva tökéletes ugrófelületet nekem.
Hátrébb futottam, majd teljes gőzzel elindultam a fiúk fele, a hátukra ugorva erősen rugaszkodtam el,egyenesen beszáguldva Rei ablakán.

Az üveg hangos reccsenéssel tört ki, ezzel egyetemben a szörny a földre dobta Reirát, akár egy rongyot, ő pedig azonnal elvesztette az eszméletét.
-Rohadék!-kiáltottam, és máris támadásba lendültem,ám mihelyst tényleg támadhattam volna a démon eltűnt.
Másodpercek töredéke alatt változtam vissza.
Letérdeltem Reira mellé, a fejét óvatosan az ölembe fektettem. Bár kissé kínosan érintett, hogy nincs rajta póló. A démon letépte róla,a mocsadék!
-Hé, kislány.-tűrtem vörös haját a pici fülei mögé. Ekkor vettem észre, hogy a homloka bal oldalán a feje felszakadt, és egy kisebb seb tátong ott.-Bassza meg.-szorítottam a kezem ökölbe.-Az én hibám.

*Reira szemszöge*

-Most pedig felnyitom a pecsétedet.-suttogta a lény és a nyakamnál fogva felemelt.
-Engedj el! Nincs nálam semmilyen pecsét! -rugdostam ahogy csak az erőmből futotta, de nem érzett semmit sem belőle, hiszen az arca sem rezzent meg. Sőt mi több, minden rúgásom alkalmával a lábfejem egy zselés anyagba süppedt bele.Remek.

A szörny a szabad kezével széttépte a felsőm, és a melleim közti területre helyezte a mutatóujján lévő méteres fekete körmét, és egy ötágú csillagot rajzolt,de nem a zsidó csillag félét. Annak pontosan az ellentétét.
-Az ördög jele.- nyögtem a szavakat nehezen, mert a szellem szorítása olyan erős volt, hogy fulladás határán álltam. Amit ő pecsétnek nevezett, vagy minek a körme karcolásának hatására vérezni kezdett. Éreztem ahogy a meleg vér folyik le a mellkasomon.
-Okos kislány. Nemsokára már közénk fogsz tartozni, meglásd!
Komolyan fontolgattam, hogy arcon köpöm ezt a rohadékot, de nem volt ennyi erőm, a fejem is biztosan lilult, bár nem láttam magam kívülről.
Az fejem fájni kezdett, a szemeim pedig elnehezedtek. Nem kaptam levegőt, már nem volt energiám küzdeni ellene. Egyszerűen beletörődtem és elengedtem magam. A szemeim lecsukódtak, a fejem pedig lebicsaklott. Aztán zuhanni kezdtem, egy pillanatra éreztem ahogy a tüdőmet levegő tölti meg, de a szemem már nem tudtam kinyitni. A testem nekicsapódott valaminek, majd éreztem ahogyan a hideg parketta érinti az arcom.
A padlón vagyok, ezt legalább észleltem. 

***

Hideg van, fázom. Valami nyirkoson fekszem... Elgémberedett a nyakam is. Körülöttem csönd honolt.
Szemeimet lassan nyitogatni kezdtem, de szinte egyből vissza is csuktam a túl erős fény miatt.

-Ébredj harcos!- szólított meg egy hang.

Az életem máris furcsábbnál furcsább fordulatot vett....Mi lesz még?!