Sziasztok! A második rész is felkerült.Jó olvasást. :)
Idegesen markoltam a tollam, tombolt bennem a farkas vér. Itt egy rohadék és nem kaphatom el.
-Mi volt ez?- kapta fel a fejét a tanár úr,kissé elkésett reakcióidővel.
-Megnézem tanár úr!- ugrottam fel egyből.
Tanár urunk fejét leírni nem lehet. Mintha most tudta volna meg, hogy a Föld "kerek", pontosabban geoid alakú.
-Legyen, de ne tartson nagyon sokáig, ha nem nagyon komoly.
-Úgy lesz.- majd kiviharzottam a teremből. Mint akit puskából lőttek ki, rohantam lefele a lépcsőn.
-Megtalállak és széttéplek! - gondoltam magamban és már lent is voltam az előcsarnokban. Azonnal észre vettem a dögöt.Nem volt olyan nagy példány, mint gondoltam de eléggé erős volt és ostoba,hogy pont egy iskolára támadjon rá. Mivel még óra volt bátorkodtam átváltozni itt az iskolában. A vérem elkezdett "forrni", a testem ezzel együtt melegedett, az erek kidudorodtak az alkaromon és máris négy lábon találtam magam, nagy, téli bundás, hatalmas fülű fekete farkasként.Csak a szemem maradt barna. Az egyetlen amiről felismerhetnek. Nem tétováztam sokat, egyből a dögre vetettem magam. A nyavalyás alakot váltott a másodperc törtrésze alatt.Félre ismertem az ellenfelem, túlságosan hamar ítéltem,ez nem egy démon vagy lidérc, karakura vagy bármiféle alvilági lény.
Ez egy egyszerű alakváltó volt, és jól használta ki a képességeit. Miután a fogaim összekoccantak a kis rohadék fölött, így más stratégiát vetettem be.Rámorogtam,hátha elijeszti őt, és majd később elintézhetem suli után. De ez sem jött be, ezúttal ő támadt, hirtelen szúrós tüskés lénnyé változott. Ez valószínűleg a saját kreálmánya lehetett, mert a természetben ekkora tüskés élőlény nincs. Egyszer jobbra, egyszer balra, sorra kerültem ki a csapásokat, és akkor szemet szúrt. A "hasa", az védtelen.
-Na gyerünk!-morogtam és megpróbáltam a hátára fordítani a kis nyamvadtat, sajnos nem ment egykönnyen. Okosabb volt, mint hittem, ebbe a macska-egér játékba kezdtem belefáradni és az óra is hamarosan véget és, és akkor el özönlik a folyosót a diákok. Meg..."hamar" vissza kell érnem órára.
-Zárjuk le ezt itt!-felugrottam és kitártam az állkapcsom, ráharaptam a tüskés lényre. A szúrós, éles tüskék, könnyen, akárcsak a kés a vajon vájtak bele a szájpadlásomba, felmorogtam mikor megéreztem a meleg, vasas löttyöt a számba, és jobban megszorítottam a nyavalyást, ezt persze nem bírta és porrá vált a számba. Feladta, meghalt. Győzelem! Ezt a műveletet ugrás közben hajtottam végre, így kissé hangosabb puffanással értem földet.
Miközben arra koncentráltam, hogy vissza tudjak változni megláttam egy árnyat a sarokba. Kicsi volt,úgy 160 cm körül, alakjából ítélve lány. Az arcát pont eltakarta a sarok vetítette árnyék , a fájdalom eltompította az érzékszerveimet,és valaki figyelt.Így nem tudtam visszaváltozni,a csöngő is megszólalt,így futásnak eredtem, és az iskola túlsó végén lévő raktárba rohantam.
Ez amolyan könyv/régi cucc/kísérleti cuccos raktár volt. Elég alkalmas ahhoz, hogy visszaváltozzak és szemügyre vegyem a sérülésem.
Erőteljesen koncentráltam a bensőmre, így a vérem ismét forrni kezdett és hamarosan már két lábon álltam a talajon,és ruhában, ami meglepő, hiszen a legtöbb átváltozás alkalmával letépődik rólam a ruha.
-Baszki.- fogtam az arcom. Ez nagyobbat szúrt, mint hittem.
A tévhitekkel ellentétben a sebeink nem gyógyultak gyorsabban, kivétel a csonttörés, a csontban lévő magas kalcium tartalomnak köszönhetően,a csontom hamarabb forrt össze, mint az átlagnak.
Megigazítottam a pólóm és vissza ballagtam a táskámért a terembe, ahol természetesen már nem volt senki.
Összeszedtem a cuccaim és elindultam a tetőkert fele, ahol Rei várt rám, a megbeszéltek alapján.
*Reira szemszöge*
-Tanár nő, elmehetnék a mosdóba?-tettem fel a kérdést az óra kellős közepén.
-Mi ez itt, óvoda?-válaszolt cinikus hangnemben Mrs. Su. - Menjen! Kivételesen.-intett a fejével az ajtó felé.
Szépen, halkan felálltam a helyemről és elindultam az ajtó fele. Amikor a kilincshez értem magamon éreztem a tekinteteket,kis gombóccal a torkomban lenyomtam a kilincset és kiléptem a teremből.Az egész iskola csendes volt,és nyugalmas. Szerettem a csendet, jól lehet benne gondolkodni és nem zargat senki se a buta kérdéseivel vagy az értelmetlen beszéd témaival.
A folyosó szintén üres volt, már fordultam volna be a "lány wc" feliratú helyiségbe , mikor az ajtón fogadott "rossz" felirat. Hogy lehet egy wc rossz?! De hát ők tudják, így egy könnyed vállrántással elintézve elindultam visszafele majd le a lépcsőn.
Az aulában hatalmas ólom ablakok voltak, mindegyik egyedi készítésű. Az iskola ezzel is kifejezte antikvitását... Nekem nem kifejezetten tetszettek,túl kevés fény áramlott be rajtuk sajnos. A harmadik ablak előtt sétálhattam el, mikor hirtelen egy erős széllökés kíséretében az kitört és az üvegdarabok egy része rám hullott.
Felsikítottam, de nem az üveg daraboktól, hanem a mögötte álló lénytől. Az a valami felém lebegettén pedig elfutottam.
-Ez követ, ez követ?!-ismételgettem futás közbe, míg el nem rejtőztem a közeli fal árnyékába. A hátamat a falnak vetettem és lecsúsztam a földig, leültem. -Istenem! Meghalok!- tettem a szívemre a kezem , majd a hajamba túrtam.- Mi a szar?! - kipillantottam a biztonságot nyújtó fal mögül és észre vettem egy nagy fekete farkast.
-Szent szar!-tapasztottam a szám elé a kezem.-Ezek ketten csatáznak. - izgatottan figyeltem az eseményeket, hiszen a bundás kutyusnak köszönhetően vagyok még életbe, vélhetőleg.
A farkas támad, a kis izé eltűnik,majd vissza tér és sündisznóként támad a kutyára. A farkas hárít, majd támadásba lendül, ráharap a tüskékre és ahogy az a valami felvonít, úgy én is felszisszenek. Még látványnak sem volt semmi, nem hogy átélni ezt. Sajnáltam szegény párát.
Figyelemmel követtem az eseményeket egészen addig,míg a farkas rám nem emelte a tekintetét.
-Jesszus!- húzódtam hátra ismét, majd elfutottam, mielőtt még valami szerencsétlenség ér ezen a napon.
Felrohantam a terembe, és kissé kócos hajjal visszaültem. Mindenki furcsán nézett rám, de nem számított. Az a lény megvédett. Ki kell derítenem mi volt, meg kell köszönnöm neki.
A csengőszó törte meg a gondolatmenetem, és amilyen gyorsan csak lehetett kirontottam a teremből, hogy elinduljak a találka helyre. Ethannek tudnia kell ezt!
Felérve leültem a padunkra, keresztbe tettem a lábam és a hajamba túrva idegesen vártam. Mire megjelent Ethan tiszta ideg voltam.
-Ethan!-ugrottam a nyakába- Ezt nem fogod elhinni-kezdtem bele.-Láttam egy farkast!
A rész végére értünk :) A következő hamarosan érkezik. Addig is kommenteljetek bátra. Köszönöm! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése