1. rész - Elveszett emlékek

Sziasztok :) Megnyitotta kapuit itt bloggeren is a Wattpad után az AMikor leszáll az éj c. blog :)
Remélem mindenkinek tetszik majd. Kérlek hagyjatok nyomot  <3
Viki

Ethan, gyere ide kicsim. -tárta szét a karjait anya,én pedig futottam oda hozzá gondolkodás nélkül. Nem voltam több egy 7 éves taknyos kisgyereknél,aki imádott a hóban játszani.
Tipikus kis fekete hajú,barna szemű kis kölyök, akárcsak a családom többi tagja, akik fiúnak születtek. Akkoriban nem volt más az életemben csak a játék és az iskola.-Menjünk haza.-simogatta meg a fejem búbját anya.-Még nem akarok! Olyan jó itt, nézd,majdnem kész van a hóemberem.-mutattam a félig kész művem felé.-Jól van, de lassan fejezd be. Nemsokára lemegy a Nap. Tudod mit jelent ez, ugye?-Naplemente után mások uralják az égboltot. Tudom anya. -bólogattam. Nálunk a családban az volt a szokás, hogy sötétedés után nem lehetett kint lennünk,a beavatásunk előtt.


Akkoriban nem tudtam mit takar a beavatás. Mindenesetre jobb világ volt akkor. Anya kicsit eltávolodott tőlem, hogy folytatni tudjam a hóemberkém. Már majdnem kész voltam, mikor hátrafordultam anyuhoz, hogy adjon nekem egy kavicsot a hóember szemének.-Anya, anya tudsz adni egy kavicsot? Tudod, amit az előbb szedtünk! - húztam meg a kabátja szélét. De anya nem mozdult, csak szüntelenül az erdő szélét pásztázta.-Fuss.-suttogta. Nem értettem miért mondja, hogy fussak. Megijesztett.
A lábam földbe gyökerezett,ám ebben a pillanatban előugrott egy hatalmas farkas és a mamit bámulta,majd rám pillantott.

-Ethan! Fuss már! - kiáltott rám anyu, és én annyira megijedtem, hogy azonnal elkezdtem rohanni az ellenkező irányba, a falu fele. Az erdő túlsó végéhez érve hátrapillantottam,és két farkast láttam harcolni. Egymás nyakát tépték és nagyokat morogtak, sosem láttam még ehhez hasonló látványt.Percek alatt a fekete farkas maga alá gyűrte a kisebbet és a pofáját harapva morgott rá. A kis vöröses színű alázattal tűrte a fejébe mélyedő éles fogakat. Ahogy ott álltam, a kisebb rám nézett, majd lehunyta a szemét. Ekkor a fekete farkas hihetetlen gyorsasággal ismét fölé kerekedett és egy erős roppantással eltörte ellenfele nyakát. A kis vörös bundás farkas összeesett a hóban és végleg kimúlt belőle az élet. Abban a pillanatban a nagyobbik elindult felém, de én ki használva az előnyömet a faluba futottam, ahol egyből aput kezdtem keresni. Meglepetésemre nem kellett sokáig keresnem, a házunknál állt,és amint meglátott leguggolt és a keze közé fogta a fejem.


-Ethan, nem esett bajod? Anyád hol van?-Nem tudom, elfutottam, de volt ott egy nagy fekete farkas és egy kicsi és harcoltak és meghalt, futottam, de ő üldöz és anyával elvesztettük egymást.-hadartam gyorsan és alig érthetően.-A szentségit! -szitkozódott apa.-Menj be a házba, hamarosan jövök!-beült a kocsiba és elhajtott.
Pici kezem a hideg kilincsre tettem és bementem a házba.A cipőmet ledobva a kanapéra ültem és vártam.Anyára és apára. Bőven naplemente után járhatott az idő, a ház sötét volt és meleg. A kandalló tüze kellemes melegséget árasztott, és az események hirtelensége és az ijedségre való tekintettel, ott a kanapén nyomott el álom.

***

Este apa későn érkezett meg, a szobámba vitt és befektetett az ágyamba. Gondosan betakart,megsimogatta az arcom és azt mondta:-Magunkra maradtunk.Akkor még nem tudtam mit jelentenek ezek a szavak. Most már tudom, azóta 12 év telt és apám mindenbe be avatott. A farkas anyám volt, engem akart megvédeni, a másik pedig egy áruló, Marcus volt.
Mi Pine-ok ősidők óta a farkasok erejével vagyunk felruházva, és miután megtanultam használni az erőmet arra tettem fel az életem, hogy megvédjem Redhood-ot és megbosszuljam az anyám halálát.
Persze erről senki sem tudott, csak a Pine-ok.Na jó ez így túlzás,mert pár család rajtunk kívül még rendelkezett ezzel, de Amerikában mi voltunk a legnagyobb és legerősebb család.
Erőnket természetesen át tudtuk adni másoknak, de ez nem sűrűn következett be,ugyanis ahhoz teljes bizalom kellett,mindkét fél részéről. Anyám elvesztése utáni időszakban Reira segített nekem,ő az osztálytársam volt, szülei közeli barátok voltak anyámékkal.-Ethan, minden rendben?-hajolt közelebb Rei miközben vártuk a buszt.-Persze, minden. Csak elbambultam. - mosolyogtam a lányra.-Ha te mondod.Jöhetne a busz, mert megfagyok. -Összefonta maga előtt a karjait és közelebb húzódott hozzám.-Gyere, te!- lehúztam a kabátom cipzárját és beengedtem a vacogó lányt. -Most jobb?-néztem le rá.-Sokkal. Nem értem, miért vagy mindig ilyen meleg? Sosem fázol. -bújt jobban hozzám.-Tudod, hogy sosem voltam fázós típus.Bírom a hideget.-mosolyogtam.-Te viszont jobban tennéd ha melegebben öltöznél. Mostanság nem éppen az enyhe télről híres Redhood. Reira hevesen bólogatott, de közbe megjött a busz így ki kellett bújnia az ölelésből. A buszon a szokásos alakok ültek.Hátul a "rossz fiúk" és előre felé haladva egyre szerényebb,visszafogottabb alakokkal lehetett találkozni. Mi középen foglaltunk helyet,mint minden reggel és délután, hazafele menet.-Hé, Pine! -szólt hátulról egy hang. farkas létemre meglehetősen jó volt a hallásom, így beazonosítottam,hogy az utolsó sorból, a menő hadosztály felől jön.-Mi van Peter?-fordultam hátra.-Hallottál a kis patak melletti rejtélyes lábnyomokról?Hát mi vagyok én, valami hírmondó?!
Oké, hogy apám rendőr lett, anyám halála után és az ő kezéből biztosak a pletykák is, de hogy minden nap, gyakorlatilag a nap minden szakaszában engem kelljen zaklatni,az nonszensz.-Nem.-hazudtam ridegen és vissza fordultam Reihez.-Nem unod még?-emelte rám Rei zöld szemeit.-Ami azt illeti,de nagyon is. - ráztam a fejem.Tényleg utáltam. Nagy ritkán azonban olyan eseményekre világosítottak föl ezek a vadbarmok, amiket apám esetleg nem mondd el nekem.A busz hangos fékcsikorgással állt meg a suli elől, kinyitotta hatalmas vaskos ajtajait és a buszon ülő kb 100 diák csak úgy özönlött le, és siettek be a hatalmas kőépületbe.Alias iskola. Az épület még a közép korban épült,azóta folyamatosan karban van tartva,esetenként fel is újítják.
Még mindig láthatóak rajta a bástyák és a védő vizes árok, habár utóbbit fűvel próbálták kellemesebb látvánnyá tenni. A bástyák helyén ma a könyvtár és az igazgatói irodaállt. A termek egyszerűek és letisztultak voltak, sima eltolt szintes termek, akárcsak egy előadó, nagy táblák és sima fapadok és műanyag székek. Redhood mostanra várossá nőtte ki magát, ez többek közt az oktatásnak és a természetfeletti eseményeinek köszönhette. Egyszóval megugrott a turizmus, és a diákok száma. Akik a szomszédos városokból jártak be,még könnyű dolgok volt,ám a kollégiumi tanulók az iskola mögötti kis erdőben épült fa házakban kaptak szállást.
Sokan ezért maradtak csak egy-egy félévig, inkább béreltek egy hotel szobát a város szélén. Beszariak! Pedig ha tudnák, amit én tudok. A város réges régen kihalt lenne. Ellenben ez nem így van, mint már mondtam.
A rohadékok sajnos nem fedik fel magukat mindig az emberek közt és csak nagyon kevesen tudják érzékelni a jelenlétüket és még kevesebben látni őket.


-Mi az első órád?-kérdezte Rei a fő folyosóra érve.-Biológia.- válaszoltam-Nekem irodalom, utána a tetőkertben összefutunk?- mosolygott. Mindig az volt a titkos találka pontunk. A tetőkert egy nagy üvegház volt gyakorlatilag és csak a biológiai gyakorló órákon volt látogatott. Ezek általában egy héten háromszor voltak, így sokszor volt lehetőségünk beülni oda Reirával és beszélgetni. -Persze. - majd hátat fordítottam és elindultam az órámra.

***

"A vér összetétele"-olvastam el a fő címet a tábláról. Na szuper, egy dolog, amit már gyakorlatban ismerek, csak valahogy másképp, mint a többi ember.A tanár úr nagyban ecsetelte a vérplazma fehérjéit,mikor hangos csörömpölés és sikítás hallatszott lentről.-A francba!-szorítottam ökölbe a kezem.-Ne most!